A kárpitok általános megnevezése a görög tapes, a római tapetum, a francia tapisserie, az angol tapestry, a német Wandteppich, gobelinnek kizárólag a Gobelin műhelyben készített kárpitokat nevezik. Az olaszok és spanyolok a flandriai grófsághoz tartozó Arras városban készült kárpitokat arrazi-nak nevezték.
A magyar nyelvhasználatban 1395 körül a Besztercei Szójegyzékben találkozunk a carpoltos: kárpit kifejezéssel, mely díszes szőttest jelent, amellyel az elmúlt évszázadokban falakat, falnyílásokat borítottak.
Az európai művészet jelentős műfaja a kárpitművészet, mely nyugat-európában meghonosodó technika egy sajátos ágát teremtette meg. Mint technológia, a legősibb mesterségek egyike, múltja az ember kultúrtörténetével egyidős.
Az európai művészetben a kárpit sajátos, a képzőművészet és iparművészet határán működő szuverén műfaj. Mindig is a korok korszakok szellemiségét tükrözte, mely a szövés technika technológia szabályait követi mégis állandóan megújítja önmagát. A XX század egyik fontos momentuma a tervezés és a kivitelezés folyamatának egységként kezelése. Hazánkban Ferenczy Noémi az alkotó folyamatot a tervezéstől a szövésig megbonthatatlan egységnek tekintette, szövésre alkalmas tervek készítése, s a technikai megvalósítás módjának láttatása volt a két vezérelv, mely életművét meghatározta. Ez a szemlélet vált általánossá a jelen magyar kárpitművészetben is.
