2013

Balogh Edit Fény c. kiállítása a műhely galériában

(2013. november 29)

A fény – a lélek

Balogh Edit textilművész évtizedek óta a kortárs magyar kárpitművészet meghatározó alkotója, aki 1986-ban Erdélyből történt áttelepülése előtt is már kitűnt művészi munkásságával. Az az alkotó, aki minden művében egyesíti a dekorativitás szempontját sajátos intellektuális világszemléletével, s feltűnő, ahogy e pilléreket munkáin össze tudja hangolni. Sőt az intellektualitást, esetében az értelmi tényezőt, kitágíthatjuk a filozófia és a spiritualitás területére. Kárpitjain a szellemi tényezők is nagy jelentőséghez jutnak. Ám ugyanakkor Balogh Edit munkái nem távolodnak el a racionális művészet felfogáshoz, de nem is törekszenek irracionális tartományok felé. Az ésszerűséget inkább saját, személyes emócióival képes dúsítani. A gyönyörűen saját maga által szőtt kárpitokban, melyekben mindig nagy szerephez jut az anyagszerűség, egyaránt érzékeljük a tradíció tiszteletét, s ugyanakkor az innováció iránti érzékenységet. A kétezres évek első felében megszőtt munkáin egyaránt tapasztaljuk elmélyülését a historikumban, ugyanakkor mintha mindig vizsgálná viszonyát a mához. Szinte felemelkedik a földi tartományokból, de mindig itt is marad – a Földön. „Kazettás” kárpitja szinte végigvezet kultúrák, vallások, korszakok, mítoszok világán, s jelei utalnak az élet keletkezésére is. Jelképeiben szent és profán ikonográfiával egyaránt találkozunk. Munkáiban a rész és egész, az egyes és általános filozófiai problémáival, művészi értelmezésével szembesülünk. Művészete tág horizontú. Éppúgy figyelemreméltóak zászlói, mint grafikái.

S akkor az elmúlt évek szigorúan magára mért fegyelmének keretein belül kilép a gyapjúból szőtt kárpit materiális megszokottságaiból. Ő is immár a XXI. század művésze, aki nem nyugszik bele abba, hogy a mű csak az évszázadok óta alkalmazott anyagok, hordozók végeredménye lehet. Őt is megcsapja a kornak az a szele, mely a gondolat, az idea felől a megvalósulás megújulása irányába sodorja. Persze nap mint nap érintkezik gyapjúfonalainak meleg harmóniájával, s íme: megszövi természetképét, ami hozzá közel áll, amibe a látványok, emlékképek, élmények éltető forrását foglalja be, de ezt felülírja szinte panteizmussal telített képi értelmezése. Nagy dimenziók nyílnak meg. Vertikális mű születik, amelyen nem csak a kompozíció nyújtottsága újdonság, de a távlatok, mélységek kibontásának intenzivitása is. Ha alulról halad tekintetünk felfelé, akkor a föld mélyei, felületei felől haladunk az égi tartományok felé, ám a horizont karakteres szemlélődésünknek „útját állja”. A horizont olyan erősen, színnel is deklarált cezúra, melyen megállapodik a tekintet, s majd ennek igézetével száll tovább. A natúr kárpitszínei fényekként állnak előttünk, fény önti el a tájat, a természet örömeként. Balogh Edit, aki hosszú évek óta a borongósabb, barnás-szürkés színek igézetével szőtte munkáit, most átlép egy Rubiconon, s a fények felé haladva világosabb és erősebb színekkel, fonalakkal dolgozik. Hogy aztán még tovább lépjen, s az anyag természetéből eredő fények, színek sugárzásából a technika lehetőségeit is kihasználva, céljai megvalósításához – a szó legszorosabb értelmében! – bekapcsolja a mesterséges fényt.

Hihetetlennek tűnik? Csak annak, aki nem ismeri folytonosan önkereső személyiségének mélységeit (melyet persze nevezhetünk önmarcangolásnak is), de a gyapjúszálak borongóssága és élénkülése meghozta a gyapjú háttérbe szorulásának időszakát. Kísérleti munkáknak nevezi a fényvezető szálakból, led lámpácskákkal formába zárt, plexit is igénybevevő, fóliát magában foglaló, a lágyabb kompozíciókból a szigorúbban konstruált anyagstruktúrák felé haladó újabb (és régebbi, de most nyilvánosságra szánt!) Munkáit, melyek felületei még a festésre és a karcolásra (gesztusra?) is megadják a lehetőséget. Ám ezek nem kísérletek, hanem igazi, valódi XXI. századi munkák. Ha van anyag és lélek, kézzelfogható és szellemi, materiális és spirituális, akkor korunk az anyagé, a matériáé. Már a szavak: lélek, szellem is kiiktatódnak a közgondolkozásból. Balogh Edit úgy XXI. századi művész, hogy a fény felé fordulva, a fényt, a világosságot meg is szövi, majd eljut a felismerésig, hogy a high tech-nek nevezhető eszköztár is beemelhető ideái világába. Mert tudja: a technika fénye – teremtő keze által – lelket, szellemet visz műveibe.

Budapest, 2013. október

Feledy Balázs

Máder Indira kiállítása

Karácsony c. kiállításunk

A Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége által rendezett

Karácsony című

a Magyar Kárpitművészek Egyesületének kiállítása
2012. december 14. – 2013. január 13.
A kiállítást köszöntötte: Simonffy Márta elnök, MKISZ
A kiállítást megnyitotta: P. Szabó Ernő művészettörténész

SZÖVÉS-KÓDOK című kiállítás – 2013.  január 17. – február 22.

Megnyitó: 2013.  január 17. 18 óra
Helyszín: Francia Intézet 1011. Budapest,  Fő utca 7.
A kiállítás fővédnöke Kalmár Ferenc országgyűlési képviselő, az IPU magyar-francia baráti tagozatának elnöke
Köszöntőt mond őexellenciája Roland Galharague Franciaország magyarországi nagykövete.
A kiállítást megnyitja Fekete György Kossuth-díjas belsőépítész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.
A kiállítás kurátora Vajda Mária kárpitművész.

A Magyar Kárpitművészek Egyesülete 1996-tól, megalakulása óta összefogja és képviseli azokat a Magyarországon és határon túl élő magyar kárpitművészeket, akik a XIV. században Franciaországban kidolgozott és később egész Európában elterjedt „gobelin” kárpitszövési technika folytatói.
Bemutatkozásunkat a Budapesti Francia Intézetben rendezett kiállításon a mai napig élő francia kárpitszövés műfaji gyökerei alapozták meg, melyek több mint egy évszázados múltra tekintenek vissza hazánkban. Kiállításunk 2013. január 17-én, 18 órakor nyílik a Francia Intézet Galériájában, Roland Galharaque nagykövet úr megtisztelő jelenlétében. A kiállítást megnyitja Fekete György úr a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. A kiállítás fővédnökségét Kalmár Ferenc országgyűlési képviselő úr, az IPU magyar-francia baráti tagozatának elnöke vállalta el. A kiállítás megtekinthető 2013. február 22 ig, hétfőtől péntekig, 9 és 19 óra között.
Francia Intézet, 1011. Budapest, Fő utca 17.
www.franciaintezet.hu

A Magyar Kárpitművészek Egyesülete közel nyolcvan tagot összefogó nonprofit közhasznú egyesület. Tagjai a Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma:MOME) szerezték diplomájukat, de a határon túl élő magyar művész tagjaink is számottevőek (Svájc, Franciaország, Belgium, Románia).
Az Egyesület közel száz kiállítás résztvevője és rendezője, melyek közül kiemelhető a washingtoni Textil Múzeumi bemutatkozás, amelyet az amerikai elnök és családja is megtekintett. Az Egyesület sikeresen szerepelt Olaszországban a Magyar Kulturális Év alkalmából Ceriben, majd Kanadában, Vancouverben, Genfben az ENSZ székházban, Strasbourgban az Európa Tanács székházában, és még sok jeles rendezvényen. A hazai kiállítások közül kiemelhetjük a két alkalommal (2000-ben és 2005-ben) a budapesti Szépművészeti Múzeummal közösen megrendezett Kárpit I., II., nagyszabású nemzetközi kiállításokat, amelyen zsüritagként Bernard Schotter a Mobilier National et des Manufactures Nationales des Gobelins, de Beauvais et de la Savonnerie főigazgatója is közreműködött.
Jelentős eseményként említhető a 2011-ben a budapesti Iparművészeti Múzeumban rendezett Transzcendens térképek című kiállítás az Egyesület alapításának 15. éves jubileuma alkalmából.

Az egyesület munkásságának a világban egyedülálló teljesítménye a közösen létrehozott öt nagy méretű alkotás, melyek közül az utóbbi két művet és tagjaink egyéni munkáit láthatja az érdeklődő közönség.

Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnökének kiállítás megnyitó beszéde

A Magyar Művészeti Akadémia nevében tisztelettel köszöntöm a Nagykövet asszonyt, Nagykövet urat, a Képviselő Urat, a budapesti Francia Intézet vezetőit, és elismerő szeretettel kiállító iparművész kollégáimat.
Amikor tegnap délután végignéztem a kiállítást és képzeletben elbeszélgettem a művekkel — többek személyes ismerőseim — az volt az érzésem, hogy ezt sugallják: jó itt lenni, rokonok között vagyunk.
Nyilván valóan eredeti szellemi származásuk helyére gondoltak, arra a Franciaországra, s benne Párizsra, melyek művészettörténeti tapasztalataikkal gazdagították a magyar kárpitművészek műfaját. Egy időben történt ez Illyés Gyula párizsi irodalmi ihletéseivel, majd, hogy a kölcsönt visszaadjuk, Blattner Géza és A: Tóth Sándor közreműködésével a francia bábművészet felvirágoztatásában.
Talán az sem lehet véletlen, hogy ez az intézmény ide épült a magyar Szajna partjára, s hogy a szeretetteljes fogadtatásban is célállomássá vált Köszönet érte.
Nemcsak megható, de korszakos jelentőségű, hogy több mint ötven magyar kárpitművész egy példamutató szövetségben karizmatikus vezetője szorgalmával most itt kinyitja nekünk a szívét ajándékozó jó kedvvel, érzékenységről, elszántságról, és magas minőségről adva tanúbizonyságot.
Jó tudni, hogy nem képekkel találkozunk ezúttal, hanem a szellem, a kéz, a türelem, a hozzáértés, az anyagok és az egyéni technikák arzenáljának közös ajándékaival, mint egy önálló műfaj remekeivel.

Abban a korban történik mindez, amikor a kortárs művek kísérletei között fel-felbukkannak látványos blöffök is. Ezeknek a kárpitoknak szerzői a világból a jót, a nemest, az elgondolkodtatót, sőt a megszenteltet közvetítik, amitől uralkodó helyzetbe kerül ez a bűvös szó, hogy ÜZENET, a művészetnek ugyanis ez az igazi lényege.

Jelen van itt a geometria és a figuralitás, a realitás és az álom, a parányi ember és a végtelen kozmosz, vagyis a föld és az ég tartós jelei. Családi emlékekkel, nemzeti szimbólumokkal, közös és magántörténelmek pillanataival is érintkezhetünk.
Példátlan szövetség eredménye ez, az individuális képességek hatalmas közös alkotásokban való alázatos belesimulása. Az eredmények előtt fejet kell hajtani, mert a művészet lehetséges új útjai is megvilágosodhatnak bennük.
Ha a magyar iparművészetnek van flottája — és van —, akkor ennek zászlóshajója most a kárpitművészet. Magam és az Akadémia nevében jó utazást kívánok a kapitánynak, a bátor és nagy tudású tengerészeknek, haza és világjáró utazásukhoz.
Fejezzük  is ki együttes örömünket, és büszkeségünket ez alkalommal és ismételt közös köszönetünket a szeretetre méltó házigazdák vendégfogadó gesztusáért.

A tárlatot szeptember 16-ig tekinthetik meg az érdeklődők a múzeumban.

MAGYAR KÁRPITOK MAROSVÁSÁRHELYEN, A SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLŐ KULTÚRPALOTÁBAN

A Magyar Kárpitművészek Egyesülete nagyméretű kárpitjaival méltó helyet találtak a bemutatkozáshoz. A Maros megyei Képzőművészek Szövetsége által vezetett galéria a most centenáriumát ünneplő jeles szecessziós épület, a Kultúrpalota része a város szívében. A XI. kerület testvérvárosa szeretetteljes fogadtatása és segítsége meghatotta a kiállításra kiutazó művészeket A négy nap minden perce új élményt nyújtott.

A kiutazó alkotók többsége még nem járt Erdélyben, ezért egy székelyföldi kirándulással leptük meg őket mely élményeket most megosztunk a távol maradottakkal a képgalériába feltöltött képek révén. Az Egyesületet Mana Bucur ,a Maros megyei Képzőművész Szövetség elnöke mutatta be, és Csegzi Sándor, a Polgármesteri Tanácsos igazi mecénásként, a város művészeit támogató elöljáróként köszöntötte. A köszöntőket követően a Bartha Lajos és Bartha Ilka hegedűjátéka Bartók duókkal varázsolta el a nagyszámú egybegyűlteket, majd Bartha Lajos és Bartha Ilka hegedűjátéka után a tárlatot Nagy Miklós Kund művészeti író értő és az egyesület munkásságát illetően meghatóan tájékozott elemzését hallgathattuk meg: A Kiállítás szeptember végéig, egy hónapig állt az érdeklődők előtt nyitva.