Balogh Edit, Baranyi Judit, Benedek Noémi, Bocz Beáta, Csókás Emese, Fóris Katalin, Harmati Zsófia, Kiss Katalin, Kneisz Eszter, Kovács Péter, Lencsés Ida, Pázmány Judit, Szabó Verona, Tápai Nóra, Vajda Mária

A Magyar Kárpitművészek Egyesületének művészei 2010-ben arra vállalkoztak, hogy – a 2011 első félévében aktuális Európai Unió soros magyar elnökség tiszteletére – létrehoznak egy közös kárpitot Európa fényei címmel.

Mindennek jeles előzményei vannak. Az Egyesület művészei 1995–1996-ban a magyar Millecentenáriumra (a magyar honfoglalás évfordulójának ünnepe) készítették el a Kárpit határok nélkül című munkát, negyvenhat alkotó közreműködésével 10,5 m2 nagyságban. Ezt követte az 1999–2000-ben, a magyar Millennium tiszteletére (az ezer éves magyar államiság évfordulójára) megszőtt Szent István és műve című 18 m2 kompozíció, melyet harmincnégy művész készített, s ezután a 2003–2006-ban, a reneszánsz év alkalmából megszőtt Corvin kárpitok következett, melynek 20 m2 felülete harminchat művész közös munkája volt.

A művészek mindannyian tagjai a Magyar Kárpitművészek Egyesületének, amelyben csak olyan hiva­tá­sos magyar alkotók lehetnek tagok, akik már kimagasló színvonalú munkásságukkal korábban bizo­nyí­tották, hogy méltók a tagságra. Belső pályázat útján lassan kialakult egy újabb, közösen szövendő Európa kárpit eszméje. A személyes pályamunkák nyomán összegződtek a gondolatok.

Megfogalmazódott, hogy egy olyan műnek kell megszületnie, amely az egész kozmoszt is érzékelteti, de legyen hangsúlya boly­gónk­nak, a Földnek, s azon belül legyen kiemelkedő Európa jelenléte, szerepe, hogy legyen utalás a műben a nagy európai kultúrkincsre, a görög mitológiára, s hogy idézzen olyan alapvető emberi jogi értékeket, melyek mindenki számára fontosak.

A terv már jelezte, hogy egészen más szellemiségű mű keletkezik, mint a korábbiak, melyek jellemzően a történelmet idézték, a múltat, hangsúlyosan vették figyelembe régi korok ábrázolatait, ám ez a mű voltaképpen a jelenről szól. A kárpit vizuális látvány- és színtervét, kartonját négy-öt alkotó készítette el, s 2010 tavaszán elkezdődhetett a monumentális szövési munka. A négyes felvetésű, gyapjú alapanyagú mű, melyet fémszálak beszövésével még változatosabbá tettek az alkotók, egységes faktúrájú, nemesen elegáns, a kék árnyalataira, tónusaira épített horizontális fali­kárpit.

A hangsúlyos árnyalatok jelzik az univerzumot, a Földet, s azon belül Európát, amely nincs elsza­kítva a Föld egyéb területeiről. Egységes homogén kék felület fogja össze a kompozíciót, mintegy bordűr­ként, de nem merev pántként, hanem a szerves egybetartozást jelezve. Az univerzum végtelenségében feltűnnek csillagképek, egy méltóságteljes csillagvilág övezi bolygónkat, amely jobb oldalon ismerten ívelődik, a teret is érzékeltetve, mintegy beledobódva a végtelen egyetemességbe.

A kárpit bal oldalán pedig, finom rajzossággal, karakteresen szőve megjelenik Európa elrablása. A Zeuszi bika szinte kilép a műből, s Európa némi iróniával, félve és felszabadulva ül a száguldó istenség hátán. A mű középső, centrális sávjában Európa egy műholdas felvétel alapján szinte büszkén mutatja meg magát. Ez itt a civilizált világ egyik centruma. Hiába van sötétség, feketeség az univerzumban, a Föld más részein, Európa fényes, szinte vilá­gosságot áraszt az egész Földre, tán még azon túl is… Múlt és jelen, historikum és indusztriális világ. Határtalanság és lehatároltság. Európa megszületett, van, fejlődik, terjeszkedik, s magabiztos… Európa ezen a művön valóság és jelkép.

A kék, fehér pontok, foltok, ívek, motívumok a tengerek sötétségében izgalmat adnak a látványnak. A kárpit meggyőző ereje nem agitatív, hanem szubtilisan emóciókeltő. S hogy a művészek szerint ebben a civilizációs, kulturális, történelmi és szellemi egységben mi az ami még fontos, azt szavakban is megszövik, idézve az európai társadalmi szerződésből eképpen: „Az Unió az emberi méltó­ság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság valamint az emberi jogok – ide értve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek.” S minderre utalás történik angol, francia és német nyelven, izgalmas betűformá­lásokkal. A sorok jellemzően a sötétebb árnyalatokból világosabb kékekkel szövöttek, néha sejtelmesen rejtőzködőek, de kivehetők, olvashatók, s az „ezek az értékek közösek” befejezés hangsúlyos narancs-vörös árnyalatú, erőteljesen kiemelt. Helyesen. Európa a közös értékek világa. A tizenöt művész fejet hajtva Európa eszménye előtt, megtalálta saját közös értékét. Szívós, kreatív munkával ezt az eszményt megszőtték, mint Európa fényeit. A művészek kiléptek – tán megszokott – magányukból. Európa a közös értékek közössége, s ezt sugározza a maga eszméjével és szuggesztív anyagszerűségével a nagyszabású kárpit.

Feledy Balázs
művészeti író