Készült: 1995-1996
Budapest, Iparművészeti Múzeum tulajdona: Haute-lisse, 330x350 cm
Kárpit az ezredfordulón a határok nélküli Európában.
1995–1996-ban a magyar Millecentenáriumra készült nagyméretű falikárpit.
Balogh Edit, Bálint Ágnes, Baranyi Judit, Baráth Hajnal, Benedek Noémi, Bényi Eszter, Csókás Emese, Dobrányi Ildikó, Erdélyi Eta, Erdős Júlia, Faragó Márta, Farkas Éva, R. Fürtös Ilona, Gremsperger Beatrix, Harmati Zsófia, Hager Ritta, Hauser Beáta, Ipacs Hajnal, John Ágoston, Kapros Kósa Edit, Katona Szabó Erzsébet, Kecskés Ágnes, Kovács Imre, Kovács Péter, Kókay Krisztina, Kőszegi Anna Mária, Lencsés Ida, Lugossy Edit, Martos Katalin, Málik Irén, Máder Indira, Mészáros Erzsébet,Nagy Katalin, Nyerges Éva, Pasqualetti Eleonóra, Polgár Rózsa, Rapaich Richard, Remsey Flóra, Richter Éva, Rónai Éva, Solti Gizella, Tápai Nóra, Vajda Mária, Varga Bernadett, Vastag Ágnes, Zelenák Katalin
Kárpit határok nélkül – E címet viselő, 1996-ban szövött gobelin nem csupán a millecentenáriumi ünnepségekre elkészült nemes felajánlás, az 1100 éves kárpát-medencei magyar jelenlét előtt való meghajlás, hanem egy maroknyi magyar kárpitszövőművész közös millen¬neumi jeladása a „határok nélküli” Európában.
Az impozáns méretű (300×350 cm), míves ezredvégi gobelintérkép szimbolikus jelentőségű és számtalan gondolatot ébreszt. Példaértékű az, hogy az ezredfordulón a több évszázados tradíciókkal rendelkező kárpit műfaja, mely hol a kárpitszövés hagyományaihoz, hol pedig a maga metamorfózisát élve a legújabb képzőművészeti irányzatokhoz igazodik, permanensen képviselteti magát a magyar képzőművészetben és gyakran egy közös elgondolás együtt alkotó, csoportos megvalósítását teszi lehetővé. Ez utóbbit figyelhetjük meg a Kárpit határok nélkül című kárpit esetében is, hiszen az elemenként, négyzetenként összevarrt gyapjúgobelin, mely harminc négyzetből és az azokat körbefoglaló negyvennyolc négyzettel díszített bordűrből áll, negyvenhat gobelinművész közös alkotása, sajátos együtt gondolkodásuk kézjegye.
Közös gobelin – A mű munkacíme, a közös gobelin is utal arra, hogy a kárpitot többen szőtték. A belső rész összevarrásánál (30 négyzet – 30 alkotó) lehetetlennek bizonyult a színek, tónusok, betűk, szavak pontos összeillesztése. A különböző elképzelések, kezek és eltérő minőségű és színű gyapjúfonalak miatt gyakoriak az egymáshoz varrt négyzetek tónusváltozásai, méret- és léptékváltásai, a folyók és az írások elcsúszásai. Ezek a látszólagos egyenetlenségek izgalmassá teszik a művet, s egyben sajátos harmóniát, nyugalmat és egységes látványt eredményeznek. Kollektív anonimitás – Az egyéni elképzelések, munkamódszerek és szövési technikák csoportos összehangolása, felvállalása más szempontból is gesztusértekű. Az alkotók a kollektív anonimitást vállalva a közösségi érdeket tartották fontosnak.
Hell Miksa térképe. Európa földrajzi középpontja – A negyvenhat művész, a kódexmásolók alázatával és persze azok saját egyéniségével, a jezsuita szerzetes Hell Miksa császári és királyi csillagász, a budai csillagvizsgáló tervezője – 1772-ben megszerkesztett és megrajzolt térképét vette alapul, mely a Kárpát-medencét és vidékét ábrázolja a Honfoglalás idején. A tudományos műgonddal elkészített művet, hogy sokszorosítható legyen, rézlemezbe metszették. A gobelin művészek és szövők az újramásolás gesztu¬sával egy XVIII. századi míves térkép ezredvégi gobelinváltozatát alkották meg. Az eredeti rézmetszet felnagyí¬tása és részekre bontása után szőtték meg a térképrészleteket, majd azokat később összevarrták. Így jött létre ismét egy teljesítmény „egy üzenet, egy hozzájárulás – amely egyben felajánlás, jeladás és jelhagyás”. A századok közötti sajátos folyamatosságnak lehetünk szemtanúi. Az új mű egy lineáris kontinuumban foglal helyet. Az eredeti, 1700-as évek végén szerkesztett rajzot egy rézmetszet követi, majd azt egy modern duplikát, s végül fegyelmezett szövéssel készült új látvány, gobelin az 1900-as évek végéről.
A Kárpát-medence ábrázolásának talán más magyarázata is lehet. Sokak szerint Magyarországon van Európa földrajzi középpontja. Ezt a 20. századi feltevést csak tovább árnyalja gróf Teleki Pál politikus és világhírű földrajztudós megjegyzése. „A Kárpátok karéjában, háromnegyedívében, ezerötszáz kilométeres hegyláncában fekvő ország rendkívüli földrajzi és politikai egység, izolált terület, és egyedülálló a világban.” A gobelin térképrésze – Az eredeti térképhez, a rézmetszethez hasonlóan a szövők hűen követték a kora¬beli vízrajzi térképet, a Duna vízgyűjtő területét.
Az alkotók a kárpit középrészének (egyenként 50x50cm) elemein gyapjúfonalakkal rajzolták be a településeket, hidakat, gázlókat és kis fa-rajzolatokkal jelölték az erdőket. Apró pontokkal jelezték a feltételezhető utakat, s vonalkázással a valószínűsíthető mocsa-rakat. A régi térképeknél általános a bal legfelső négyzeten látható rajz, figurális jelenet, ezúttal is fellelhető. Az írás felett ágaskodó vagy nyugodt lovakon a magyar és kun vezérek sorakoznak rajzosan, metszethatásúan – követve az eredeti térképrajzot, Árpád pajzsra emelését. A Komárom környéki táj geo¬gráfiai megoldása folyókkal sűrűn átszőtt, – a gaz¬dag vízi környezet miatt – színesebb, határozottabb kontúrú, mint a felső havas négyzetek.
A középrész egy¬ségesebb, homogénebb színsort mutat. Lejjebb újból egy-egy barnultabb, zöldebb és szürkítettebb kárpitkocka vonzza a tekintetet vagy egy egészen hal¬vány rész villan ki vibrálóan. A Pannónia szó betű- ugrásai, a szavak elmozdulásai, a Transylvania betű¬sor különböző színei, a meg-megszakadó Dunaág, az elvágott víziutak, Erdély keresztje, az erdőbarna dús dombhátak, a haragoszöld kis fákkal jelzett hegyek, a függőleges folyóággal elmetszett négy¬zet mind megannyi meglepetés. A felülről láttatott táj – hegyek, folyók, tavak, települések – várak és váro¬¬sok, azok nevei mesélőek és megmozgatják a fantáziát. Érdekes megfigyelni a szövött térképen végigfolyó Dunát, amely ma is „spirituális vezérfonal, egy lüktető verőér Európa anatómiai térképén”. A főfolyó, amely nevezetes kultúrtényező volt, ma is az, „országokat, népeket köt össze s gondolatokat, eszméket.”
A Duna a transzeurópai viziút része, Európa leghosszabb folyója sajátos metamorfózison megy át a különböző részeken. A folyam – legvadabb és legfékezhetetlenebb szakaszai miatt is – dominánsan indul. Majd kevéssé erőteljes sáv következik, s a kárpit közepe táján nem is illeszkedik szabályosan. Lejjebb egészen sötét és mélyszínű szakaszt sápadó, csak a folyó érfalát, kontúrját mutató párhuzamos csík követi. Az utolsó négyzetben teljesen elhalványulva ömlik a tengerbe. Ezek a finom színvariációk különös szépséget adnak a kárpitnak. A bordűr – Az erősebb színezésű keretező sávon (a negyvennyolc szövött négyzeten) a mélyvörös és sötétzöld szín dominál. A fehér mellett e két szín a magyar zászló színe.
A bordűr négy saroknégy¬zet¬ében egyforma motívum biztosítja a lezártságot. A negyvennyolc négyzet (egyenként 25×25 cm) vörösei, zöldjei mellé aranyossárgák, rézsárgák, kőfehérek, szürkéskékek, felhőkékek, gyászfeketék s rózsaszínek szövődnek legerősebb árnyalataikkal. A kvadrátokon élvezetes képsor sorjázik gyöngyszemekként ismétlődve, dekoratív sávként lüktetve. A szövött képeken sziluettek, keresztek, jelek, jelképek, pecsétek, régi pénzek, töredékek, látképek, címerek, fejek, érmek, szövegek, pergamenek, tarsoly¬lemezek, jelenetek, leletek és más történelmi emlékképek sorakoznak. Továbbá állatalakok, álom¬alakok, zászlódarabok, felhőfoszlányok, lovasok, lóalakok, írások, monogramok, kardok, oszlopok, virágmotívumok, toposzok, kalligráfiák, koronák, országalmák és egyéb figurák, nehezen vagy egyértelműen felfejthető ábrázolatok követik egymást. Az egzakt, fontos jelentéseket hordozó ismert félreérthetetlen motívumokat érdekes, absztraktabb megoldású, nehezebben érthető kevésbé egyértelmű érzékletes, szubjektív ábrázolatok váltogatják finom elrendezésben.
Szövött freskó – A hetvennyolc négyzet össsze¬¬illesztését, összeérését, a biztos választás mellett (térkép) a metikulózus gobelin technika biztosítja, amely a sajátos, mesterségbeli megkötések és a megszabott keretek miatt is egységet, egyne¬mű¬¬séget biztosít a különböző kezek munkája között. Látványában a kazettás mennyezetekhez vagy tekin¬télyes mozaikfalakhoz is hasonlítható falikárpit egy¬ségességet, harmóniát mutat. E nagy¬méretű gobelin, szuggesztív, színgazdag murália egy kol-lektív „felajánlás, jeladás, jelhagyás” méltó le¬nyomata, közvetítője. A textil nyelvén jut kifeje¬zésre a közös akarattal és a maga sokszínű¬sé¬gében is együtt alkotni tudó européer ezredvégi magatartásformája.
Jóry Judit