Kárpit határok nélkül

KÁPRIT HATÁROK NÉLKÜL

Készült: 1995-1996

Kárpit az ezredfordulón a határok nélküli Európában
1995–1996-ban a magyar Millecentenáriumra készült nagyméretű falikárpit

Alkotók

Balogh Edit, Bálint Ágnes, Baranyi Judit, Baráth Hajnal, Benedek Noémi, Bényi Eszter, Csókás Emese, Dobrányi Ildikó, Erdélyi Eta, Erdős Júlia, Faragó Márta, Farkas Éva, R. Fürtös Ilona, Gremsperger Beatrix, Harmati Zsófia, Hager Ritta, Hauser Beáta, Ipacs Hajnal, John Ágoston, Kapros Kósa Edit, Katona Szabó Erzsébet, Kecskés Ágnes, Kovács Imre, Kovács Péter, Kókay Krisztina, Kőszegi Anna Mária, Lencsés Ida, Lugossy Edit, Martos Katalin, Málik Irén, Máder Indira, Mészáros Erzsébet,Nagy Katalin, Nyerges Éva, Pasqualetti Eleonóra, Polgár Rózsa, Rapaich Richard, Remsey Flóra, Richter Éva, Rónai Éva, Solti Gizella, Tápai Nóra, Vajda Mária, Varga Bernadett, Vastag Ágnes, Zelenák Katalin

A kárpitról

Kárpit határok nélkül – E címet viselő, 1996-ban szövött gobelin nem csupán a millecentenáriumi ünnepségekre elkészült nemes felajánlás, az 1100 éves kárpát-medencei magyar jelenlét elõtt való meghajlás, hanem egy maroknyi magyar kárpitszövõmûvész közös mille­nneumi jeladása a „határok nélküli” Európában. Az impozáns méretû (300×350 cm), míves ezredvégi gobelintérkép szimbolikus jelentõségû és számtalan gondolatot ébreszt. Példaértékû az, hogy az ezredfordulón a több évszázados tradíciókkal rendelkezõ kárpit mûfaja, mely hol a kárpitszövés hagyományaihoz, hol pedig a maga metamorfózisát élve a legújabb képzõmûvészeti irányzatokhoz igazodik, permanensen képviselteti magát a magyar képzõmûvészetben és gyakran egy közös elgondolás együtt alkotó, csoportos megvalósítását teszi lehetõvé. Ez utóbbit figyelhetjük meg a Kárpit határok nélkül címû kárpit esetében is, hiszen az elemenként, négyzetenként összevarrt gyapjúgobelin, mely harminc négyzetbõl és az azokat körbefoglaló negyvennyolc négyzettel díszített bordûrbõl áll, negyvenhat gobelinmûvész közös alkotása, sajátos együtt gondolkodásuk kézjegye. Közös gobelin – A mû munkacíme, a közös gobelin is utal arra, hogy a kárpitot többen szõtték. A belsõ rész összevarrásánál (30 négyzet – 30 alkotó) lehetetlennek bizonyult a színek, tónusok, betûk, szavak pontos összeillesztése. A különbözõ elképzelések, kezek és eltérõ minõségû és színû gyapjúfonalak miatt gyakoriak az egymáshoz varrt négyzetek tónusváltozásai, méret- és léptékváltásai, a folyók és az írások elcsúszásai. Ezek a látszólagos egyenetlenségek izgalmassá teszik a mûvet, s egyben sajátos harmóniát, nyugalmat és egységes látványt eredményeznek. Kollektív anonimitás – Az egyéni elképzelések, munkamódszerek és szövési technikák csoportos összehangolása, felvállalása más szempontból is gesztusértekû. Az alkotók a kollektív anonimitást vállalva a közösségi érdeket tartották fontosnak. Hell Miksa térképe. Európa földrajzi középpontja – A negyvenhat mûvész, a kódexmásolók alázatával és persze azok saját egyéniségével, a jezsuita szerzetes Hell Miksa császári és királyi csillagász, a budai csillagvizsgáló tervezõje – 1772-ben megszerkesztett és megrajzolt térképét vette alapul, mely a Kárpát-medencét és vidékét ábrázolja a Honfoglalás idején. A tudományos mûgonddal elkészített mûvet, hogy sokszorosítható legyen, rézlemezbe metszették. A gobelin mûvészek és szövõk az újramásolás gesztu­sával egy XVIII. századi míves térkép ezredvégi gobelinváltozatát alkották meg. Az eredeti rézmetszet felnagyí­tása és részekre bontása után szõtték meg a térképrészleteket, majd azokat késõbb összevarrták. Így jött létre ismét egy teljesítmény „egy üzenet, egy hozzájárulás – amely egyben felajánlás, jeladás és jelhagyás”. A századok közötti sajátos folyamatosságnak lehetünk szemtanúi. Az új mû egy lineáris kontinuumban foglal helyet. Az eredeti, 1700-as évek végén szerkesztett rajzot egy rézmetszet követi, majd azt egy modern duplikát, s végül fegyelmezett szövéssel készült új látvány, gobelin az 1900-as évek végérõl. A Kárpát-medence ábrázolásának talán más magyarázata is lehet. Sokak szerint Magyarországon van Európa földrajzi középpontja. Ezt a 20. századi feltevést csak tovább árnyalja gróf Teleki Pál politikus és világhírû földrajztudós megjegyzése. „A Kárpátok karéjában, háromnegyedívében, ezerötszáz kilométeres hegyláncában fekvõ ország rendkívüli földrajzi és politikai egység, izolált terület, és egyedülálló a világban.” A gobelin térképrésze – Az eredeti térképhez, a rézmetszethez hasonlóan a szövõk hûen követték a kora­beli vízrajzi térképet, a Duna vízgyûjtõ területét. Az alkotók a kárpit középrészének (egyenként 50x50cm) elemein gyapjúfonalakkal rajzolták be a településeket, hidakat, gázlókat és kis fa-rajzolatokkal jelölték az erdõket. Apró pontokkal jelezték a feltételezhetõ utakat, s vonalkázással a valószínûsíthetõ mocsa­rakat. A régi térképeknél általános a bal legfelsõ négyzeten látható rajz, figurális jelenet, ezúttal is fellelhetõ. Az írás felett ágaskodó vagy nyugodt lovakon a magyar és kun vezérek sorakoznak rajzosan, metszethatásúan – követve az eredeti térképrajzot, Árpád pajzsra emelését. A Komárom környéki táj geo­gráfiai megoldása folyókkal sûrûn átszõtt, – a gaz­dag vizikörnyezet miatt – színesebb, határozottabb kontúrú, mint a felsõ havas négyzetek. A középrész egy­ségesebb, homogénebb színsort mutat. Lejjebb újból egy-egy barnultabb, zöldebb és szürkítettebb kárpitkocka vonzza a tekintetet vagy egy egészen hal­vány rész villan ki vibrálóan. A Pannónia szó betû- ugrásai, a szavak elmozdulásai, a Transylvania betû­sor különbözõ színei, a meg-megszakadó Dunaág, az elvágott víziutak, Erdély keresztje, az erdõbarna dús dombhátak, a haragoszöld kis fákkal jelzett hegyek, a függõleges folyóággal elmetszett négy­zet mind megannyi meglepetés. A felülrõl láttatott táj – hegyek, folyók, tavak, települések – várak és váro­­sok, azok nevei mesélõek és megmozgatják a fantáziát. Érdekes megfigyelni a szövött térképen végigfolyó Dunát, amely ma is „spirituális vezérfonal, egy lüktetõ verõér Európa anatómiai térképén”. A fõfolyó, amely nevezetes kultúrtényezõ volt, ma is az, „országokat, népeket köt össze s gondolatokat, eszméket.” A Duna a transzeurópai viziút része, Európa leghosszabb folyója sajátos metamorfózison megy át a különbözõ részeken. A folyam – legvadabb és legfékezhetetlenebb szakaszai miatt is – dominánsan indul. Majd kevéssé erõteljes sáv következik, s a kárpit közepe táján nem is illeszkedik szabályosan. Lejjebb egészen sötét és mélyszínû szakaszt sápadó, csak a folyó érfalát, kontúrját mutató párhuzamos csík követi. Az utolsó négyzetben teljesen elhalványulva ömlik a tengerbe. Ezek a finom színvariációk különös szépséget adnak a kárpitnak. A bordûr – Az erõsebb színezésû keretezõ sávon (a negyvennyolc szövött négyzeten) a mélyvörös és sötétzöld szín dominál. A fehér mellett e két szín a magyar zászló színe. A bordûr négy saroknégy­zet­ében egyforma motívum biztosítja a lezártságot. A negyvennyolc négyzet (egyenként 25×25 cm) vörösei, zöldjei mellé aranyossárgák, rézsárgák, kõfehérek, szürkéskékek, felhõkékek, gyászfeketék s rózsaszínek szövõdnek legerõsebb árnyalataikkal. A kvadrátokon élvezetes képsor sorjázik gyöngyszemekként ismétlõdve, dekoratív sávként lüktetve. A szövött képeken sziluettek, keresztek, jelek, jelképek, pecsétek, régi pénzek, töredékek, látképek, címerek, fejek, érmek, szövegek, pergamenek, tarsoly­lemezek, jelenetek, leletek és más történelmi emlékképek sorakoznak. Továbbá állatalakok, álom­alakok, zászlódarabok, felhõfoszlányok, lovasok, lóalakok, írások, monogrammok, kardok, oszlopok, virágmotívumok, toposzok, kalligráfiák, koronák, országalmák és egyéb figurák, nehezen vagy egyértelmûen felfejthetõ ábrázolatok követik egymást. Az egzakt, fontos jelentéseket hordozó ismert félreérthetetlen motívumokat érdekes, absztraktabb megoldású, nehezebben érthetõ kevésbé egyértelmû érzékletes, szubjektív ábrázolatok váltogatják finom elrendezésben. Szövött freskó – A hetvennyolc négyzet össsze­­illesztését, összeérését, a biztos választás mellett (térkép) a metikulózus gobelin technika biztosítja, amely a sajátos, mesterségbeli megkötések és a megszabott keretek miatt is egységet, egyne­mû­­séget biztosít a különbözõ kezek munkája között. Látványában a kazettás mennyezetekhez vagy tekin­télyes mozaikfalakhoz is hasonlítható falikárpit egy­ségességet, harmóniát mutat. E nagy­méretû gobelin, szuggesztív, színgazdag murália egy kol­lektív „felajánlás, jeladás, jelhagyás” méltó le­nyomata, közvetítõje. A textil nyelvén jut kifeje­zésre a közös akarattal és a maga sokszínû­sé­gében is együtt alkotni tudó européer ezredvégi magatartásformája.

Tervek

Ide kerülnek a dokumentumok