Apokalipszis vagy globális fenntarthatóság konferencia

jan 14, 2015

Kategória:Hírek

 

Apokalipszis vagy globális fenntarthatóság

Az Apokalipszis vagy globális fenntarthatóság című konferencia egy nagyobb projekt első felütéseként, 2015. április 15-én a Budavári Palota B épületében zajlott le. A művészeti és tudományos területekről érkező szakembereket itthonról és külföldről egyaránt bevonó nemzetközi programsorozatnak még számos állomása lesz, mint például az apokalipszis témájához kapcsolódó nagyszabású kárpitművészeti kiállítás is, melynek egyik fő részt vevője és szervezője a Magyar Kárpitművészek Egyesülete.

A konferencia közönsége javarészt az említett egyesület tagjaiból és vizualitással foglalkozó szakmákat képviselőkből tevődött össze – akik a szervezők szándékának megfelelően – az egész napos programon inspirációt meríthettek az egyéni és közös gondolkozáshoz, cselekvéshez. Vajon mit lehet tenni, milyen jellegű megoldás fogja megmenteni az erőforrásait több területen – mint például (eső)erdők, kőolaj, óceáni halállomány – lassan kimerítő, látszólag vesztébe rohanó világot? Egyáltalán lehetséges-e szembemenni a világszerte zajló folyamatokkal? Úgy tűnik, mindig vannak olyanok, akik nem érik be azzal, hogy cinikus vagy belenyugvó legyintéssel válaszoljanak erre a kérdésre.

Az április 15-én megrendezett konferencia előadásai két szekcióba rendeződtek. A délelőtti szekció az apokalipszis művészeti vonatkozásaival foglalkozott egy szublimáltabb szempontrendszer felől közelítve a világvége-kérdéséhez.

Dr. Bognár Szilvia a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének vezetője egy élvezetesen előadott és bőséges képanyaggal szemléltetett klasszikus művészettörténeti előadást tartott Albrecht Dürer Apokalipszis-fametszetsorozatáról és a Jelenések könyvének 16. századi metszetillusztrációiról. Az előadás részletesen mutatta be a Dürer-metszetek kialakulási körülményeit és analógiáit.

Dr. Concha Herrero Carretero spanyol művészettörténész Madridból érkezett a konferenciára, hogy a II. Fülöp spanyol király finanszírozta Brüsszelben, Willem de Pannemaker műhelyében elkészítetett Apokalipszis-kárpit hányattatott (tengeri hajószerencsétlenséget részben átvészelő) történetével ismertesse meg a hallgatóságot. Az előadó nemcsak a monumentális textil provenianciájára vonatkozó kérdéseket járta körül, hanem annak ikonográfiáját, stílusát is elemezte.

A délutáni szekció Dr. Pápai Lívia szabadfoglalkozású művész Kép és szövet ökológiája című, az előbbinél sokkal nagyobb történeti és elméleti távlatokat átfogó előadásával vette kezdetét. A pre-Columbiai szövőkultúra tízezer éves távlatáig visszatekintő, széles perspektívájú interdiszciplináris szellemiségű előadás egészen a Bauhaus textillel kapcsolatos elgondolásokig rajzolta meg az emberiséggel egyidős textilművészeti műfaj anyaghasználati kérdéseinek és filozófiai hátterének vázlatos képét. A művésznő azon textilelméleti kutatásaiba engedett betekintést, melyekről már DLA dolgozatában is értekezett, s mely gondolatokat saját művészi pályáján is folyamatosan újragondol, átértelmez. (Mint például 2005-ben megjelent Élő szövet című kiállítási katalógusban).

Barcza Dániel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Design Intézetének vezetője egy bravúros retorikájú előadást tartott Apollo-paradigma címmel. Habár bölcsészként arra számítottam, hogy Friedrich Nietzsche A tragédia születése című könyvének esztétikai fogalmairól (dionüszoszi és apollói művészet) hallunk majd új megközelítésben, egészen más történt. Barcza gondolatmenetének kiindulópontja a huszadik század derekának egyik legizgalmasabb technikai kihívása, a holdutazás volt, amely szerinte szimbolikusan megjeleníti azt a folyamatosan gyorsuló versengést, amelyet a „homo technicus” saját világhódítási ösztöneivel vív. Az előadás rámutatott, hogy mára a globális szintű problémák száznyolcvan-fokos fordulatirányt vettek.  A technikai fejlődés fenntarthatóságának feltételét napjainkban már nem a Hold vagy a Mars meghódíthatóságának kérdése, hanem a puszta túlélés, azaz szimbolikusan a Földre való biztonságos visszatérés jelenti. Azaz a fő kérdés a jelenben az, hogy az energiaforrások néhány évtized múlva kimerülő forrásait hogyan tudjuk majd pótolni és az emberiség fennmaradásához szükséges anyagi javakat hogyan leszünk képesek alternatív módszerekkel előteremteni. Az előadás a környezettudatos design és formatervezés válaszaiból mutatott be néhányat.

Dr. Csegzi Sándor marosvásárhelyi alpolgármester és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság marosvásárhelyi fiókszervezetének elnöke gyakorlati megközelítésben, sok tényt és grafikont felvonultatva mutatta be azt a tevékenységet, amelyet a környezettudatos gazdálkodás jegyében végeznek az erdélyi városban. Külön kitért arra, hogy politikusként, műszaki szakemberként hogyan áll a kérdéshez és mit gondol a művészet szerepéről, amely szerinte kívül áll apokalipszisen vagy krízisen. Csegzi néhány példát is bemutatott a művészi törekvések támogatására Marosvásárhelyen.

Dr. Hubbes László a marosvásárhelyi adjunktus két egymással párhuzamosan futó apokaliptikus reprezentációs hagyomány szimbólumairól beszélt a keresztény művészet és az egyetemes művészettörténet vonatkozásában. Az előadás komoly elméleti apparátust és művészettörténeti példaanyagot vonultatott fel John J. Collinstól, Pogány Károlyon és Norhtrop Frye-on át, egészen a kortárs Armageddon-filmekig.

Zsolnai László közgazdász igen provokatív Egyedül a művészet mentheti meg a világot című előadása zárta a délutáni szekciót. Zsolnai egy híres Heidegger-szállóigével („Bennünket csak egy isten menthet meg”) indított, és az említett filozófus technikai civilizációra vonatkozó fejtegetéseivel folytatta. Eszerint nem maga a technológia veszélyes, hanem amikor a technológia egy kizárólagos üzleti személettel kereszteződik. Az összefoglaló jellegű előadás kitért arra a fenyegetésre, amely világban létező összes objektumra és szubjektumra vonatkozik, amennyiben azoknak egyedül termelő szempontból van jelentőségük.  Zsolnai kifejtette, hogy habár a számító gondolkodás (calculative thinking) okozta fenyegetés nagyon erősnek, már-már túlerőben lévő ellenségnek tűnik, mégis van okunk reményre. Hiszen léteznek olyan adekvát válaszok ezekre a problémákra, mint például Joseph Beuys művészeti- vagy a Duna-kör közéleti tevékenysége, sőt minden kézzel készített, vagy természetbe besimuló, ahhoz nem ellenségesen viszonyuló emberi alkotás.

A konferenciát Dr. Horányi Attila a MOME adjunktusa vezette le, aki néhol kritikus megjegyzéseivel, néhol kérdéseivel élénkítette a közönség és az előadók között létrejövő

 

 

 

 

 

Konferencia Meghívó

 

Hagyjon üzenetet